Vaja Magyarország északkeleti részén, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében található nagyközség. A település mintegy 40 km-re esik a megyeszékhely Nyíregyházától, innen a 41-es számú főútvonalon, illetve vasúton közelíthető meg. A helység kedvező földrajzi adottsága, hogy mintegy 30 km választja el az ukrán, és 40 km a román határtól. A megyén is áthaladó, tervezett 3-as számú autópálya a nagyközséget is érinti majd.
Vaja lakosságszáma 3897 fő, mellyel a megye 218 településéből előkelő helyet foglal el. A helység büszkélkedhet műemlékekkel és ápolásra méltó történelmi hagyományokkal.
Vaja igen régi település, bár az írásos források sokáig hallgattak róla. Először egy 1200-as évek végén kelt oklevélen tűnt fel a község neve, melyről azt tudjuk biztosan, hogy az elmúlt évszázadokban különböző elnevezései voltak: Woya, Waya, Ovaya, Kustheswaya, Kyswaya, Nagwaya, Vaia (1576) Vaya (1588).
A középkor századaiban a Vay család ősi fészkeként szolgált. A főnemesi család a település földbirtokosa volt. Valószínű, hogy a község neve után vették fel a családnevet. Egészen az 1940-es évek közepéig Vaján éltek a Kastélyban.
A Vay család kiemelkedő tagja Vay László, aki az 1370-es években váradi püspök volt. Vay Titusz hűséges vitézi tetteiért Zsigmond királytól címert kapott a családnak. A legenda arról is beszél, hogy Vay Titusz az 1396-os vesztes nikápolyi csatából élete kockáztatásával mentette meg királyát (ezt a jelenetet ábrázolja a Vay Várkastély nagyterme mennyezetének freskója). A következő századokból ismét kevés írás maradt fenn Vajáról és birtokosairól. A török háborúk, majd a Habsburg elnyomás évtizedeiben nőtt az elégedetlenség az itt élőkben is.
Vay Ádám fiatalon a kuruc táborhoz csatlakozott - ezzel kivívta maga ellen a császári udvar haragját -, majd II. Rákóczi Ferenc hívéül szegődött, és leghűségesebb embereként végig kitartott a fejedelem mellett.
A majtényi fegyverletétel után csendes hétköznapok következtek Vaja életében. Az 1700-as évek végén készült összeírások 99 lakóházat és 650 lakost említenek. A XIX. század derekán Fényes Elek azt írta geográfiai szótárában a vajai határról, hogy „részint homokos-dombos, részint lapályos, igen termékeny fekete homok”.
A település az 1860-a években közigazgatásilag a nyírbátori felső, a XX. század elején a nyírbátori, 1920-tól a nyírbaktai, 1945-től a baktalórántházi, 1971-től a nyírbátori járáshoz tartozott. Jelenleg a mátészalkai kistérség része.
Molnár József Vajai Papó írása és fotói
