Zsámbék már a pattintott kőkorban is lakott volt, jelentős kelta, római és avar leletek kerültek élő a területéről. III. Béla király felesége, a kíséretével érkező Aynard lovagnak adományozza Zsámbékot és környékét.
E család leszármazottai építik 1220 körül a korábbi templom helyén a későromán-koragótikus háromhajós bazilikát, amit az 1773-as földrengés félig lerombolt, és azóta sem építették újjá. Mellette emelkedett a mára már szintén romjaiban látható kolostor, amely a premontrei rend otthona volt. A középkorban világi és egyházi székhely volt.
1467-ben Mátyás király mezővárosi rangra emelte a települést. 1541-ben Zsámbékot is elfoglalják a törökök, ennek emlékét őrzi a Török-kút, ami egyike a kevés fennmaradt török kori építészeti emléknek. 1689-ben a Zichy család vásárolja meg a zsámbéki birtokot. A Zichyek a török idők alatt elpusztult és elmenekült lakosság helyére letelepítik a végvári hajdú katonákat valamint német telepesekkel népesítik be Zsámbékot.
A II. világháborút követő kitelepítés igen erősen sújtja a települést.
A képeken a romtemplom melletti temető sírjai láthatóak.
