A Mátra délnyugati lábánál fekvő település első templomát a hagyomány szerint Pata vezér emeltette a XII. században. Ez a templom a tatárjárás idején elpusztult.
A patai várheggyel szemközti kis dombon, a falu közepén emelkedő templomot a XV. században építették.
A Kisboldogasszony tiszteletére szentelt templomban található a magyar művészettörténetben és Európában is egyedülálló barokk főoltár, a Jézus családfáját ábrázoló Jessze-fa, melyet lengyelországi mesterek készítettek a XVII. században.
Izajás próféta jövendölése alapján az oltáron fekvő Jessze törzséből hatalmas fa sarjad, ágain Jézus őseinek (próféták, bibliai királyok, köztük Dávid és Salamon) aranyozott szobrai láthatók, az összehajló ágak fölött a koronás Mária trónol karján a kisded Jézussal. A 8 méter magas fa törzsén iratszalagok kígyóznak az Énekek énekéből származó idézetekkel. A kétoldalt felnyúló ágak koszorúként ölelik át a középső oltárképet, mely Mária születését ábrázolja. A fa két oldalán egy-egy kandelábert tartó angyal áll, gyertyáik világítják meg a fatörszön nyíló tabernákulumajtót.
1868-ban földrengésből eredő kisebb tűzvész rongálta meg az oltárt, a tűzkár nyomait Reinhard és Hatzunder aranyozók tüntették el az 1870-es években.
A templom műemléki helyreállítása 1968-ban indult meg. Új tetőzetet kapott, kibontották a gótikus ablakok elfalazását, falképrestaurátorok konzerválták a falat borító, Jézus életét elbeszélő falképsorozatból megmaradt XV. századi freskókat, valamint helyreállították a templomot egykor övező kerítőfalat.
