- The Hellfreaks/ Ati Edge And The Shadowbirds/ The Brains -
Ismét a psychobilly stílus képviseltette magát ezen az estén, amelyen két honi és egy kanadai bandát tekinthettek meg a jelenlevők. A Dürer Kert kistermét már több alkalommal megszállta a fenti szcéna változó számú közönsége.
Elsőként a THE HELLFREAKS nyitotta az estét, a 20 órás kezdéshez képest kissé több mint fél órás csúszással. Ez a késés betudható annak, hogy a hivatalos kezdés időpontjában még nagyon kevés néző jelent meg. Az idő előrehaladtával a létszám nőtt, bár nem mondhatnám, hogy megtelt volna a terem. Visszatérve a The Hellfreaks-re, egy rövid intro után a „Hell Sweet Hell” című dallal nyitott a négyes fogat. Hangzásukkal fellépésük elején volt egy kis gond, mely nagyon hamar megoldódott, és majdhogynem kristály tisztán hallhatóak voltak remek dalaik. A hagyományosnak nem igazán mondható psychobilly stílusjegyeket enyhe horrorpunk lehelettel fűszerező muzsikájukra csak hab volt a tortán a szépséges énekesnőjük Shakey Sue hangja, mely remekül passzolt a zenéhez. Természetesen az egész ritmusszekció nagyon jól teljesített, többnyire a gyorsabb dalok domináltak náluk mindenki legnagyobb örömére, bár volt egy lassabb nótájuk is, mely inkább olyan középtempósnak illett be. Még nem szóltam arról, hogy a banda egy táncos lányt is felvonultat, a gyönyörű Cherry Blossom személyében, aki remek hangulatot és látványt is biztosít/nyújt. Ahogy észrevettem, nem én voltam az egyetlen férfi a teremben, akinek folyt a nyála az előadás alatt. Persze, ezek csak külsőségek, melyek nagyon fel tudnak dobni egy fellépést, de semmit sem érnek, ha a zene rossz. Szerencsére náluk szó sincs erről. Én először láttam a The Hellfreaks-et, de remélem, nem utoljára. Esetükben elérkezett az idő egy lemez felvételének, szóval szurkolok nekik, hogy ez mielőbb beteljesedjen. Olyan harminc percet játszottak nagyjából, zárásként a „Be My Lover” című La Bouche feldolgozás volt hallható, mely átfolyt a 2 Unlimited „No Limit” című újragondolásába. Hát, ez aztán tényleg érdekes volt, még soha nem hallottam psychobilly bandát europop slágereket feldolgozni! Szóval, elégedetten távoztunk a teremből, a bemelegítés a későbbiekre megtörtént.
Szerintem 20 perc sem telt el, és a második formáció lépett színpadra, az ATI EDGE AND THE SHADOWBIRDS. Róluk érdemes tudni, hogy a The Silvershine nevű banda egy másik kissé „lazább” formációja, és felállásuk megegyezik az imént említett bandáéval. Első bemutatkozásukkor még a Shadowbirds nevet használták, és így adtak ki egy bemutatkozó kislemezt Unexpected címmel. Tavasszal került a boltokba első albumuk, melyen már ezt a hosszabb nevet használják, és a keresztségben a lemez a Rockin’ And Shockin’ nevet kapta.
Mindkét bandájukkal bejárták már Európát, úgyhogy a rutin, mely a színpadról áradt tőlük, szinte kézzel fogható volt. A psychobillyt keverve a gyorsabb rockabilly-vel, és ezt egy kevés zúzós rock’n rollal vegyítve juthatunk el muzsikájuk meghatározásához. Hangzásukkal egy pillanatig sem volt gond, nagyon szépen szóltak, élmény volt azt a 13 dalt meghallgatni tőlük. Ati Edge hangja első osztályú, a már megszokott minőséget hozta most is, mint eddig minden alkalommal, mikor volt szerencsém őket látni. A bemutatkozó kislemezről, és az első albumról vegyesen hangzottak el a jobbnál jobb dalok, még a kedvencem, a „The Monster” című zseniális nóta is terítékre került.
A zenekarból Krista Kat nagybőgős, és Furo dobos hoki maszkban játszotta végig előadásukat, Ati Edge pedig koponya mintázatú kendőt húzott az arcára, melyet az első dal után levett. Túl nagy mozgást nem tudott produkálni a trió, Ati Edge-en volt a világ szeme, ő gitárjával két alkalommal is bejött a nézők közé. Utoljára az „Unexpected” című dal hangzott el tőlük, ezzel a szuper nótával zárták profizmusban bővelkedő fellépésüket. Le a kalappal előttük, tényleg zseniálisat alkottak, hallottam a koncert után olyan véleményt is, miszerint az ő előadásuk volt hangszeres tudás terén az est legjobbja. Ezzel én is egyetértek…
Ismét egy kisebb átszerelés, mely során volt idő borozásra, aztán színpadra lépett az est utolsó fellépője, a THE BRAINS. A kanadai triónak idén jelent meg 3. nagylemeze Zombie Nation címmel, és a psychobillyt keverik a horrorpunkkal. Sajnos, esetükben az első 10 percben a hangzás nem állt a helyzet magaslatán, de aztán ez a probléma megoldódott. A Rene de La Muerte énekes gitáros, Colin The Dead nagybőgős, és Franck O’ Brains dobos alkotta banda keményen belecsapott a húrok, és dobok közé, majd hallójáratainkat nem kímélve egy dallamokat sem nélkülöző zúzást produkált.
Mindhárom lemezükről szólaltak meg dalok, és az új album nótái is elég komoly szerepet játszottak a repertoárjukban. Arcukon hullasmink-szerű festéssel elég démoni külsőt öltöttek, mikor a festés a meleg, és izzadság hatására kezdett elfolyni, még inkább tetézve lett az ördögi kinézet. Lehetett érezni rajtuk, hogy nem tegnap kezdtek el zenélni, minden dalnál a profizmus jegyei tükröződtek. Rene De la Muerte és Colin The Dead többször is próbálta táncra bírni az egybegyűlteket, hol kisebb, hol nagyobb sikerrel. Mint fentebb említettem, sajnos nem sokan voltak a rendezvényen, a végén is talán jó, ha 60 főt számlált a közönség. Ennek ellenére a hangulat óriási volt, Colin is művelt egy két látványos beállást, produkciót bőgőjével. Zombie Nation című új kiadványukon egy bizarr feldolgozás is helyet kapott, az „Enjoy The Silence”, a Depeche Mode-tól. Nahát, ez aztán tényleg hab volt a tortán, alig lehetett ráismerni a felturbózott remekműre. Rene hangja nem csak ennél a dalnál, hanem végig nagyon jól teljesített, párszol Colin-nal amolyan punkos csorda vokált is produkált. Nagyjából egy órát játszottak, de a közönség unszolására még vagy 3 ráadást eljátszott a trió.
Hát, ennyi volt a II. Budapest Showdown, nem hinném, hogy valaki is a jelenlevők közül elégedetlenül távozott volna a teremből. Mindhárom banda teljesítménye első osztályúnak mondható, csak a nézőközönség száma lehetett volna nagyobb! Remélhetőleg, május 31-én már többen leszünk a Koffin Kats koncertet is magába foglaló III. Budapest Showdown alkalmával.
Gabor fotói
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
