Az ausztrál Ikon, mondhatnám, egy igazi „goth ikon”! Történetük 1991-ig nyúlik vissza, tehát, lassan 20 éves a formáció, és mint egy ilyen idős banda, megélt már sok mindent, jót, rosszat egyaránt. Kivételes kegy, hogy ellátogattak hazánkba, és megtiszteltek minket egy élő fellépéssel.
Az After Music Club jó választásnak tűnt, hiszen egy ilyen rétegzene, mint az ausztrálok muzsikája, nem vonz olyan hihetetlen tömegeket. Másrészt, a fentebb említett helyen szinte minden esetben csak olyan koncerten voltam, ahol a hangzással nem voltak gondok, ez esetben is minden rendben zajlott.
A belépő 1500 Ft-os ára semmiségnek tűnt egy ilyen kaliberű banda esetében, talán emiatt is látogatták meglepően sokan a rendezvényt, a keddi nap ellenére is.
Az estet jókora csúszássa, az Autumn Twilight nyitotta. Már fél 10 is elmúlt, mire színpadra kerültek. Hálátlan dolog előzenekarnak lenni, hiszen alig fél óra állt rendelkezésükre. Ezt legalább kihasználták, és az AT” slágerek” szépen felvonultak egymás után. Sőt, még egy meglehetősen kellemes új dal is elhangzott, mely a következő kiadványukon fog majd szerepelni. A bandának új dobosa van Castro személyében, ki már jó néhány zenekarban bizonyította tudását. Szerintem, az AT igazi csúcsformában van, a rengeteg koncert megtette hatását, és egy profin muzsikáló csapatot szemlélhettünk meg.
Az átszerelés közben lehetett csemegézni az Ikon által kipakolt merchandise cuccokból, és amint tapasztaltam, az olcsó CD-kből jócskán fogyott is. Majd színpadra lépett az ausztrál trió, egyszerű, fekete ruhában. Chris McCarther: ének/gitár, Dino Molinaro: basszus, és Anthony Cornish: gitár alkotta banda belecsapott a húrokba, és kezdetét vette valami csodálatos elbűvölő érzés, mely több mint másfél órán keresztül tartott. A dob, és billentyűs hangszínek igaz, hogy programról mentek, mégis volt ebben az előadásban valami nemesen természetes. Programjuk meglehetősen vegyes képet mutatott, az ősrégi daloktól a legújabb szerzeményekig terjedt, így lehetett csemegézni az Ikon minden korszakából egyaránt. Ezek közül a dalok közül jó néhány már igazi slágerré nőtte ki magát. Olyan dalokkal örvendeztettek meg minket, mint például: „Reality Is Lost”, „I Never Wanted You”, „Condemnation”. Számomra a csúcspont a „Ghost In My Head” című dal volt, mely a banda egyik legnagyobb slágerszáma, rengeteg válogatáson lehetett vele találkozni. A közönség lassan indult be a gothic szuperszámokra, de a végére igazán jó kis buli kerekedett ki az egészből. A legújabb lemezükről is felcsendült két dal: „Love, Hate, Sorrow”, illetve a „All Dephts Of Despair”. Mindkét nóta remekbeszabott szerzemény, mely olyan minőségű, mely az Ikontól elvárható. A koncert utolsó dala a „Sisters Ray” volt, melynek befejező dallamiból a The Cure „The Forest”-je nőtte ki magát. Ennél a dalnál már majd mindenki táncolt, szerintem ez a feldolgozás mindenkit váratlanul ért. A zenekar aztán levonult a színpadról, aztán egy kis noszogatás után visszatértek, és egy újabb feldolgozást játszottak el, mely tőlük mindenképp elvárható volt, Joy Divison „Ceremony” dalát. Az egész koncertet átsütötte amúgy egy Joy Division érzés, ez az átirat pedig olyan jó volt, mintha maga a kultikus banda játszotta volna.
Legutoljára egy szintén remek szerzemény hangzott el, a „Psychic Vampyre”, mely után az Ikon gárdája végleg elbúcsúzott.
Nagyon jó kis koncert volt ez! Meglepően sokan voltunk, a hangzás, és a hangulat is remek volt! Régóta nem volt részünk itthon ilyen jó színtiszta gothic rock koncertben, most megkaptuk! Emlékezetes este volt! Köszönet, a szervezőknek, és a zenekaroknak!
Akasha (1-12) Gabor (13-24) fotói
