Lebanon Hanover

A világ egyre hidegebb

Nos, így november második felétől közhelyként felfogható a címben foglalt tartalom, de ezúttal visszautalás is a Lebanon Hanover 2012-es debütáló albumára (The World Is Getting Colder) mellyel a duó egyből léket vágott a Cold Wave zajongó jegén, azóta is tartós figyelmet kiérdemelve. A Közel-Keleti Libanon és az Alsó-Szászországi Hannover nem sok köszönőviszonyban van egymással, mégis van mágiája a névnek, anno a Párizs, Texas-ra (Wim Wenders, 1984.) első ízben csak a címe miatt ültem be, hát így volt ez Larissa Iceglass és William Maybeline formációjával is még tavaly, amikor levadásztam a korongot.

Az elmúlt négy évben gombamód szaporodó minimal és cold-wave csapatok viszonylag kiegyensúlyozottan gyenge és kiforratlan anyagaiból kimagaslik a szóban forgó 11 szerzeményt tartalmazó CD, egymás után sorakoznak a jobbnál-jobb számok „Die World”, „Sand”, ”Totally Tot” – újra és újra hallgatásra ácsingózik, nem ereszt.

De kik is Ők, a Lebanon Hanover? Larissa az általa sterilnek titulált Svájcból, míg William egy lepusztult brit városból származik, valahol a „föld felett” találkozik a két magányos fiatal, a híd az irodalom és művészetek; Wordsworth és a szecesszió/art nouveau világa, a sötét erdők iránti mély vonzalom. És közös pont persze a zene, a francia hideghullám, a goth romantika, a minimal wave esztétikája. 2010 után folyamatos mozgásban vannak, a brit Sunderlandból Berlinbe, majd ezt kilúgozva jelenleg már Észak-Rajnában alkotnak – a hely mindig elsődleges, mint inspirációs forrás számukra. Valóban, visszavezetve a fonalat, honnan máshonnan nyerhet ihletet egy ennyire rideg reményvesztett zene, mint a németországi szénkitermelés által ipari régióvá váló Ruhr-vidékből? Mert a Lebanon Hanover szomorú zene. Bánkódik az elvesztett romantikán, a kiüresedetté váló fogalmakon: barátság, szerelem, egyéniség. „Loose your digital life!” – vallják, az érzéketlenség romboló és teret nyerő, a világban egyre uralkodóbb, ennek ellenében, erről szólnak a dalok. „A szomorúság lázadás.” Ezzel indul idén szeptember végén megjelent új albumuk a Tomb for Two. A duó ezúttal erősebben kapaszkodik a 80-as évek analóg hangzásába, ami néhol előnyére válik az albumnak , több helyütt azonban veszít megelőző anyagok erejéből. Remek hallgatnivaló így is, nem tudok szó nélkül elmenni azonban Larissa néhol igazán hamis hanghordozásán. De nem szeretném negatív hangnemben zárni ajánlómat, a Lebanon Hanover friss albuma még így is a legkellemesebb hideg fuvallat, mely idén ősszel megsimogatta az arcomat.