"Álruhában jött ma a halál,
végigsimított dúlt arcomon.
Vérszínű holdat álmodtam;
belémfagyott az éjszaka.
Nincs több szín,
a kék pusztult el elsőként;
átlátszó, légüres tér
az élet.
Gyötrelem bomló virága
hajtott ki szememből
szirmait szórva körém -
hasadó égbolt a mennyezet.
Álruhában jött el a halál,
valódi arca túl szép nekem.
Nem láttam még elég közelről,
pedig régről ismerem."
./Tomasek Ilona/
A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges!
