Már ötödik alkalommal kerül megrendezésre a Sziget Utáni Veszedelem rendezvénysorozat a Negative Art szervezésében. Ennek keretében látogatott hazánkba immár harmadik alkalommal az amerikai The Crüxshadows zenekar. Az első hazai bemutatkozásuk a Kultiplex nevű –azóta sajnos már nem létező- szórakozóhelyen történt, mely minden jelenlevőben mély nyomokat hagyott. Már akkor is fergeteges műsorral örvendeztetett meg minket a pálmafa hajú énekes, és zenekara. Második alkalommal nem láttam itthoni fellépésüket, viszont, 2007-ben a WGT-n sikerült őket elcsípnem. Az a produkció nem tartozott a kedvenc koncertjeim sorába, másabb volt, mondhatni lélektelenebb, vagy én voltam túlzottan fáradt. Tény, hogy kisebb színpadon, klubokban közvetlenebb a zenekar, és jobban is teljesít, mint fesztiválok alkalmával.
Viszont, mikor megtudtam, hogy ismét hazánkba látogatnak, rögtön eldöntöttem, hogy ezen így, vagy úgy, de ott a helyem! A koncert meghirdetett napján lassan szálingóztak az emberek a Dürer Kertbe, sajnos, nagyjából csak nyolcvan fizetővendég vett részt a fellépésen, ami annak ellenére is hihetetlenül kevés, hogy a buli vasárnap lett megtartva. A meghirdetett szabadtérről a nagyterembe került a koncert, amit őszintén megmondom, így utólag nem is bánok. A kezdés viszont csúszott, így kénytelenek voltunk a teremben azt a zenének nem minősíthető zajt hallgatni mely a hangfalakból puffogot a koncert előtt.
Pár perccel háromnegyed tíz után a billentyűs lány beállt hangszere mögé, majd egy elemlámpa segítségével jelt adott a technikusoknak. Füst szállt fel a színpadra, és bevonult majd az egész zenekar. A tagság szinte teljesen kicserélődött az utóbbi években, egyetlen régebbi tag a szőke táncos lány, Jessica (aki már Rogue hitvese, állítólag igazi goth lagzi volt lovas hintóval, barokk esküvői ruhával stb.) személye volt. Az új felállásuk jelenleg: Pyromantik: billentyűsök, Cassandra: gitár, David: hegedű, Johanna: hegedű, és még egy táncos lány: NicHole. És természetesen Rogue, kinek hangját már lehetett hallani, ám a színpadon még nem tűnt fel. A nézők nem kis megdöbbenésére a közönség mögül lépett elő, és mászott fel a színpadra.
Ezzel kezdetést vette, egy hamisíthatatlan Crüxshadows show. Elsőként az utolsó lemezük, a „Dreamcypher” dalai kerültek terítékre, melyről két dal a Billboard listán ért el figyelemreméltó helyezést. A hangzás elég jó volt, minden hangszert szépen lehetett hallani, viszont a lányok mikrofonja is eléggé le volt keverve. Egymás után kerültek terítékre a lábakat mozgató slágerek, mint az „Immortal”, Sophia”, vagy a már klasszikus „Tears és „Winterborn”. A nézők csekély számának ellenére az egész zenekar beleadott apait, anyait, látszott is rajtuk, hogy ők is élvezik az előadást. Rogue többször is lejött a közönség közé, onnét énekelt, sőt párjával egy romantikus kis műsort is előadtak a nézőközönségből. Azért, az imént említett művész úr remek ízléssel van megáldva, már ami a gyengébb nemet illeti, hiszen igazán szemrevaló új hölgytagokkal frissítette zenekarát. Szerintem nem én voltam az egyedüli hím a teremben, aki megcsodálta a lányok bájait, volt is mit. Főleg, a táncos lányok produkciója volt nyálcsorgató, Jessica, és NicHole szépséges idomaikat kiemelő öltözékben adták elő látványos, sok esetben akrobatikus műsorukat. Kiemelném, hogy egy Crüxshadows előadásra nem csak zenei téren kell felkészülnie a bandának, hanem nagyon komoly koreográfiai munka is húzódik a háttérben. Az előadás alatt minden tagnak megvolt a helye, adott dal alatt ki, és hol tartózkodik, ki van előtérben, és ki hátrébb. Manapság egyre több zenekarnál kerül előtérbe a színpadon táncos lányok, és egyéb látványosságok alkalmazása, (melynek én nem minden esetben örülök, hiszen elvonja a figyelmet a zenéről) mely a Crüxshadowsnak már szinte a kezdetektől szerves része, elképzelni sem tudnám már őket ezen színpadi elemek nélkül. Új dal is elhangzott, a „Quicksilver, mely a nemrégiben megjelent single címadó dala, nekem már is nagy kedvencem, roppant jól felépített hangulatos nóta. A „Birthday” után a zenekar levonult a színpadról, ám a nézők noszogatására visszatértek hogy eljátsszák nekünk két, talán legismertebb dalukat. A ráadás első dala a „Deception” volt, mely alatt Rogue ismét a közönség közé merészkedett a szokásos karolós táncolás erejéig. Ez náluk bevett szokás, szinte minden koncerten megtörténik, most sem volt másképp. Utolsó nótaként, a „Marilyn, My Bitterness” hangzott el, mely alatt szinte a fél nézőközönséget a színpadra invitálták táncolni. Így ért véget koncertjük több mint másfél óra után, majd dedikálás, közös fotók elkészítése következett. A banda egész tagsága nagyon kedvesen viselkedett a rajongókkal, mindenkit sikerült lenyűgözniük.
A műsor után senkitől nem hallottam egy rossz szót sem a koncerttel kapcsolatban, szerintem a jelenlévők kilencvenkilenc százalékának szerzett a Crüxshadows felejthetetlen estét.
Az afterpartyról az LD50 DJ gárdája gondoskodott Ninith, és Bence személyében, melynek hajnali kettőkor vetett véget a záróra.
Valóban csodálatos egy este volt, igazi profi produkció megtekintésének lehettünk részesei. Csak lehettünk volna többen is! Talán, majd máskor!
gabor fotói
