Helyhiány miatt a korai 1800-as években a városi tanács alternatívát keresett a két régi temető helyett. A déli városrészben található Szent Anna domb optimális helyszínnek tűnt egy nagy új temető építésére. Az első temetés, 1825. augusztus 1-én történt a római katolikus Szent Anna temetőben.
Trieszt nemzetközi jellegét, a kikötőben virágzó kereskedelem fejlődését mutatja, a városban megjelenő nagyszámú, különböző jellegű etnikai csoport, amelyek rövid idő alatt létrehozták saját-saját temetőjüket. A katolikus Szent Anna temetőt körbeveszik egyéb temetők zsidó, szerb ortodox, görög-ortodox-protestáns, anglikán-lutheránus és helvét. 1929. május 26-án adták át az Elesettek Emlékművét, mellyel egy korábbi tömegsírt fedtek be.
(Az információ a bentebb olvashatók alapján)
A temető hatalmas, inkább sír-kert, mint puszta temető, rengeteg zöld felülettel, kutakkal, padokkal. A domb tetején oszlopsoros, fedett emlékmű, ahol a neves helyi családok tagjai nyugszanak, többnyire hagyományos, esetenként (magyar ember számára) formabontó szobrok árnyékában. Számomra újdonság volt a pelikán, mint temetői szimbólum, egy helyen a hieroglifák használata feliratként és a kereszten hasaló angyal is. Van itt németes, szlávos és természetesen olaszos név; a nevekhez pedig sok esetben arc is társul, az elhunyt legutolsó, fekete-fehér fényképe, aranyozott keretben. Nagy divatja van (bár biztosan szerepet játszanak a helyhiány és a sírhely árak is) az urnás temetkezésnek, végeláthatatlan hosszú falon táblák, nevek, virágok. Feltűnően sok a macska, és nem véletlenül tévedtek a temetőbe, a síremlékek mellett gondosan elhelyezett vizes táluk, ételük és ronggyal bélelt dobozuk van.
