- The hellfreaks,The Silvershine, Gorilla, The Horribillies 2010.12.18. -
Igazán jó hétvégéje volt a december 18-ai annak, aki szereti a rockabilly-t és a psychobillyt. A Dürer Kert nagyterme adott helyet egy olyan kimagaslóan jó, négy koncertet felvonultató estnek, amit nem hinném, hogy elcserélnék másra. Bár a közönség lassan gyülekezett, végül szépen megtöltötte a nem is kicsi helyet.
Az estét a The hellfreaks indította. Shakey Sue fiatal csapatáról már a szeptember 12-ei beszámolóban írtam. Most sem okoztak csalódást. Új és első albumuk igazán remekre sikeredett. Ennek dalai mellé, mint a Boogieman, Queen Of Psycho Scene, If I Die Today most olyan komolyabb feldolgozásokat csempésztek, mint az 1990-es évek egyik nagy nyári slágere a „Be my lower” Valamint a Meteors-tól, és a Zombie Ghost Train-től. Ami változott, hogy nem volt a szeptemberben látott-hallott vokálos lány. A hangulatot most is Cherry Blossom, hazai börleszk-táncosnő fokozta, a koncert az Ő táncával indított. Majd Sue intő jelére eltűnt a backstage-ben, hogy átöltözve meghatározott számokhoz illő koreográfiájával, és ruhában jöjjön vissza.
A másodiknak fellépő The Silvershine-t nem kell bemutatni a műfaj kedvelőinek. A trió már többször bejárta Európát, és turnézott az USA-ban is. Februárban egy Európa turnéra készülnek nem kisebb nevekkel, mint a Meteors, vagy a Koffin Kats. Nem hinném, hogy elfogult lennék, de rosszat róluk nem lehet írni. Mintha remek dalok eljátszása a legegyszerűbb dolog volna… Olyan híres számok követték egymást, mint a Forbidden Zone, Scream, Blood Countess, Angels To Some, vagy az ez évben megjelenő új nagylemezükről a Reptile. Kis színpadi meglepetést ők is tartogattak. Bizony sok minden nem szeretnék lenni, de psychobilly zenekarnak bőgője biztos nem. Elég sokat el kell bírnia egy ilyen nagy harcedzett hangszernek. Kriszta lefektette a bőgőt, ülve játszott rajta – ez semmiség. De amikor Ati Edge is ráállt! Ilyet még nem láttam tőlük. Végül is a bőgő épen maradt, a szám pedig tátva.
Gorilla. Na nem majomról beszélek. S nem is valami nagydarab smasszerről. Bár tény hogy a zenekar tagjai nem vékony testalkatúak. Kis hazánk másik híres psychobilly csapata ezt a nevet kapta. Európában ők is több helyen koncerteztek már, idehaza viszonylag ritkán. Én legutóbb júniusban láttam őket a Zöld Pardonban. Meg kell jegyeznem valamit. A műfaj hazai zenekarjai nagyrészt angol szövegeket írnak. Kevés a magyar szöveg, ezt valahol hiányolom is. A Gorillának több magyar száma is van, noha az angol náluk is dominál. Szédületesen jó hangulatot teremtettek, és ettől már majd az egész társaság belendült. Itt egy kicsit én is letettem a gépet, és átadtam magam a zenének. Ki táncolt, ki pogózott. S egyre másra csendültek fel a zenekar ismert dalai, mint a Psyhotic power, Homeless, Hotel Phantom, Something’s wrong with my radio, vagy híressé vált Soltész Rezső feldolgozásuk a Szóljon hangosan az ének. A következő zenekarra már kevesebben voltak kíváncsiak. A nyíregyházi The Horribillies-ről van szó. A fiatal zenekart tavaly láttam először. A III. Budapest Shutdown-on, júniusban, a The Killingscreens társaságában. Egy olyan tehetséges zenekarként mutatkozott be, amire oda kell figyelni. S ha olyan közönségszeretet nem is jutott nekik, mint a nagynevű, előttük fellépőnek, a rockabilly és a punk stílus keveredésével leírható zenéjükkel remek lezárását adták ennek a felejthetetlen estének. Eltettem hát a gépem, és pár új ismerősöm társaságában elindultam a Keleti Pályaudvar felé, hogy onnan eljussak a Delirium Pub-ba, ahol egy másik zenei csemege, és pár jó barát várt rám – Batcave! S most, amikor a képeimet rendezgetem, eltűnődök. Vajon hányan olvassák majd el, jó képeket válogattam ki és adtam át, hogy kikerüljenek? Milyen benyomást tesznek majd? Valljuk be, a psychobilly zene-életérzés a rockabilly-ben, és a punk-ban gyökerezik. Deatrockhoz, horrorpunkhoz közös vonásokkal kapcsolódik. Leginkább az utóbbival mutat rokonságot de a goth-hoz nem áll túl közel. De Mi, a goth zene-életérzés követői, vagy akár csak kedvelői: mindig goth vagy annak a holdudvarába tartozó zenéket hallgatunk? A zene hatással van ránk, gondolatokat ébreszt bennünk ennek segítségével dimenzionálhatjuk önmagunkat. De nincs néha kedvünk arra, hogy olyan zenét hallgassunk, vagy bulizzunk rá, ami nem ébreszt falrengető gondolatokat, egyszerűen csak önmagáért szól? Gyors és lendületes? Netán kis horror mókával is fűszerezve van? A psychobilly pontosan ezt nyújthatja nekünk.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
