Ritkán van olyan koncert, amit szívből várok a meghirdetése után, de az Algiers ilyen volt. Hosszú hetek alatt többször elősejlett gondolataimban a 'Television Coma' frázis és annak dallama (a Blood c. számból). Olyan módon, amikor egy szám napokig uralja az agyamat, és rendszeresen vissza-visszatér. Nagyon vártam, hogy újra hallhassam őket élőben is. Hiszen tavaly júliusban volt szerencsénk először látni őket. Emlékszem, kis hezitálás közepette indultunk el, amolyan vagy nagyon jó lesz, vagy nem típusú zenére vártan, majd olyan előadást kaptunk, hogy napokig a hatása alá kerültem.
Így most, február 2-án már nagy elvárásokkal érkeztünk a Room041-es terembe. Nem csalódtunk, a hitelesség ugyanúgy átjött, akárcsak az első alkalommal. Ryan Mahan mozgása azt sem hagyja hidegen, aki csak véletlenül lép be a koncertterembe. Erős, zajos, jól megkomponált feszültséghalmazt kapott a közönség, súlyozott témákat közvetítve kellő őrülettel. Zeneileg bekategorizálhatatlan, mégis zenei nyelven tökéletesen érthetően. A "Cry Of The Martyrs" után elgondolkozok, hogy egy gospel misén vagy post punk koncerten vagyok-e, de teljesen mindegy, mert abban biztosak lehetünk, hogy ami jó, az jó.
Mint az kis utánajárás után kiderült, a zenekar gyakorlatilag annyi meghívást kap, hogy folyamatos mozgásban és bővülőben van turnéjuk. Így fordulhatott az elő, hogy nem is olyan sok idő elteltével újra Budapestre kanyarodhattak. Új album bemutatásáról így szó még nem lehetett, a terítéken elsősorban ugyanaz a The Underside of Power volt, eltérő sorrendben de hasonló vehemenciával. A lényeget a turnéról korábban már itt megírtuk, zárásként is csak ismételni lehet: az Algierst ízléstől függetlenül egyszer mindenkinek érdemes élőben megcsípnie.
